A művészet templomai: Napóleon 200

Előzetes



Adatlap

A művészet templomai: Napóleon 200

Az Oscar®-díjas

Jeremy Irons

narrációjával 2022 októberétől a hazai művészmozikban

 

Rendhagyó, rendkívül látványos kultúrtörténeti dokumentumfilmmel emlékezünk meg Napóleon halálának 200. évfordulójáról

 

Zene: Remo Anzovino
Kétszáz év óta először hangzik fel ismét az a Te Deum, amelyet Napóleon császárrá koronázására komponáltak, mivel kottája nemrég előkerült a milánói Állami Levéltárból

Készült a
3D Produzioni és a Nexo Digital együttműködésében,
az Intesa Sanpaolo Bank és a Gallerie d’Italia támogatásával

Stáb

Ötlet: Didi Gnocchi

Forgatókönyv: Didi Gnocchi és Matteo Moneta

Vezető producer: Gloria Bogi

Vágók: Valentina Ghilotti és Elena Luchetti

Vezető operatőr: Mateusz Stolecki

Rendezte: Giovanni Piscaglia

Zenéjét szerezte: Remo Anzovino

Narrátor: Jeremy Irons

A zenekart vezényli: Michele Mally

Jeremy Ironst és a zenekart Marco Alfieri vezető operatőr fényképezte

Képek

Hol vetítik?

Uránia Nemzeti Filmszínház – 2022. október 4. (kedd) 18:30

Letöltések

A Szent Ilona távoli szigetén bekövetkezett halála előtt, gyötrelmes száműzetése alatt Napóleon lejegyezte emlékiratait, amelyekben azt olvassuk, hogy az utókor nem csupán győztes csatáiról fog megemlékezni; hanem arról a tényről is, hogy kultúrát és szépséget ajándékozott a népnek; megteremtette az állami oktatási rendszert; és megvalósította az egyetemes múzeum modern – közös, az utca embere előtt is nyitva álló – eszméjét.

Ez a gondolat inspirálta jelen filmünket, a Napóleon 200-at, melyben az Oscar-díjas Jeremy Irons bársonyos hangjával kalauzol minket a  3D Produzioni és a Nexo Digital készítette, az Intesa Sanpaolo Bank és a Gallerie d’Italia támogatásával létrejött kultúrtörténeti dokumentumfilmben. Didi Gnocchi ötletéből Didi Gnocchi és Matteo Moneta írta a forgatókönyvet, Giovanni Piscaglia rendezte a filmet, melyhez Remo Anzovino zeneszerző és zongoraművész komponált zenét.    

Napóleont – mint az írással is próbálkozó könyvmolyt és mint a politikai hatalmat érzékeltető képzőművészeti alkotások rajongóját – nemcsak a hatalom és a dicsőség utáni vágy sarkallta tettekre, de a tudásszomj és az az igény is, hogy imágóját az ókori civilizációk nagyságával kapcsolja össze.

Emiatt volt, hogy katonai hadjáratai során, elsősorban a mai Olaszországban és Egyiptomban támogatta az archeológiai kutatásokat – és a műkincs-kisajátításokat –, melyek olyan jelentős eredményekkel jártak, mint a Rosette-i kő feliratainak megfejtése vagy a nemzetközi szinten első nyilvános múzeum, a párizsi Louvre, majd rögtön ezután a milánói Brera képtár megalapítása, a kor enciklopedikus kívánalmai szerinti műtárgy-elrendezéssel.

A fáradhatatlan elmével és páratlan memóriával megáldott Napóleon (1769–1821), az összes tudományterület szerelmese – kezdve a természettudományoktól a történelmen és az építészeten át a mezőgazdaságig – felsőbbrendűségi érzéseit atyáskodássá szublimálta: a Birodalom polgárait festészetre, szobrászatra, zenére és színházra tanítandó gyermekekként kezelte. A meghódított tartományokban iskolareformot hirdetett; építészeti és urbanisztikai forradalmat hajtott végre; és meghonosította a klasszicizmus megértéséhez vezető új, hódító művészeti stílust, az empírt. E stílusnak magától értetődő eleme volt, hogy az uralkodó mindenütt jelen van: márvány mellszobrokon, pénzérméken, tubákosszelencéken; vagy egyszerűen csak az „N” monogram utal rá.     

A film kiindulópontja Napóleon olasz királlyá koronázása 1805. május 26-án, a milánói Dómban.

A császárt a vaskorona köti össze az elmúlt, jelentőségteljes évszázadokkal: a görög–római világgal, a reneszánsszal, sőt a lombard örökséggel.

A koronázásra komponált és játszott Te Deumot – amelynek kottája csak nemrég került elő a milánói Állami Levéltárból – azóta most először, ennek a dokumentumfilmnek a forgatása során írták át, hangszerelték és adták elő a Dómban!                   A ceremónia során használt tárgyak egy részét, a hatalom attribútumait a közelmúltban restaurálták: köztük a jogart, az Igazság kezét és a palástot, amelyet a firenzei Opificio delle Pietre Dure (a féldrágakövekre szakosodott műhely) gondjaira bíztak.

A dokumentumfilm narrátora az Oscar-díjas színész, Jeremy Irons, akivel a milánói Dómban és a milánói Brera könyvtár termeiben találkozhat a néző.

A film kulcsfontosságú helyszíne Milánó, amelyet az Olasz Királyság első fővárosának választottak, és amely határozottan támogatta Napóleont. A Brera könyvtárban láthatjuk Manzoni Il cinque maggio (Május 5.) című művének autogramos kéziratát és a Déscription de l’Egypte (Egyiptom leírása) köteteit, amelyeket – a Gízában és a Níluson forgatott felvételekkel együtt – Bonaparte és a kultúra bonyolult kapcsolatának érzékeltetésére használtunk. Az egyiptomi hadjárat, amely katonai szempontból katasztrofálisnak bizonyult, valójában alapvető volt az egyiptomi civilizáció megértéséhez, köszönhetően a Rosette-i kő felfedezésének és annak a 160, különböző tudományterületet képviselő tudósnak, akik Napóleon nyomában járva azt tanulmányozták. A korabeli egyiptomi képek hatására alakult ki az empire stílus ornamentikája.

A Brera képtár filmünk egyik fókuszpontja. Ha igaz az a mondás, hogy az olasz hadjárattól kezdve az itáliai csizma a műalkotások – sokat közülük Párizsba és a francia tartományi múzeumokba szántak – módszeres kifosztásának volt kitéve; akkor az is igaz, hogy az első olasz „egyetemes múzeum”, a „kis Louvre” a Brera képtár lett, melyet azzal a céllal hoztak létre, hogy a legjobb olasz alkotások egy helyen való felmutatásával művészeti oktatásban részesüljenek a szép reményű művészek és polgárok. A film elmeséli az egyes alkotásokhoz – pl. a Szűz Mária menyegzője vagy Antonio Canova Napóleon portréja: Mars, a béketeremtő – kapcsolódó különös, néha hihetetlen eseményeket; vagy azt, hogyan szervezte meg Vivant Denon, a bonapartizmus fő művészeti tanácsadója a festmények nagybani kereskedelmét.

A kiváló műalkotások Milánóba kerültek nemritkán Rómából is. Róma „téridő portálként” funkcionált, rajta keresztül kapcsolatba léphettek Nagy Sándor, Augustus és Hadrianus mitikus alakjaival. A Pio Clementino Múzeumban és a Capitoliumi Múzeumban felvett képkockák során feltárul azon műkincsek odüsszeája, melyeket a tolentinói békeszerződés után Párizsba hurcoltak; és csak 1816-ban, Canova erőfeszítéseinek köszönhetően kerültek végre haza. Ezek a nyugat-európai képzőművészeti kánon legfontosabb alkotásai: a Belvederei Apollón, a Laokoon-csoport, a Haldokló gallus, sőt a Capitoliumi Brutus is, amely Párizsban a köztársaság kori szabadság, egyben a zsarnokság elleni harc ikonjává vált; és diadalmenetben vitték a Robespierre halálát ünneplő körmenetek. Míg néhány mű – kontextusából kiragadva – Franciaországban maradt, sok remekmű viszont – visszakerülvén az itáliai fővárosba – elérhetővé vált a nyilvánosság számára, és szemléletváltáshoz vezetett a kulturális javak védelmére irányuló politikai döntéshozatalban.

A történelemnek ez a jelentős korszaka – amelyet egyszerre ural a szisztematikus műkincsrablás kényszere és az ismeretterjesztési vágy – a Louvre-ba vezet bennünket, ahol feltárhatjuk a műtárgyak kiállításának tudományos és enciklopédikus kritériumait: teljességigény, időrend, az egyes művészeti iskolák fejlődésének érzékeltetése. A Louvre Daru csarnokában a nézők alaposabban is szemügyre vehetik Jacques-Louis David Napóleon és Josephine Beauharnais 1804. december 2-i, Notre-Dame-beli koronázásáról készült híres festményét, az I. Napóleon koronázását, amely a napóleoni ikonográfia diadala.

Az empire stílus iskolapéldáitól hemzseg Párizs és környéke: a Madeleine-templomról, a Diadalívről, a Vendôme térről, a Fontainebleau-kastélyról, valamint az Invalidusokban Napóleon síremlékéről készült felvételek érzékeltetik.

Ezután Toszkánába repít minket a kamera: San Miniatóba, a Buonaparte család szülőhelyére és Elba szigetére, ahol a császár által a száműzetésbe magával hozott, a Villa dei Muliniben őrzött könyvek kapcsán olvasásszeretetéről és kivételes emlékező tehetségéről beszélgetünk. A sziget bányája pedig Napóleon fáradhatatlan szervezőmunkáját juttatja eszünkbe, amely soha nem hagyta cserben, még a legnehezebb pillanatokban sem.

A Pannonia Entertainment forgalmazta A művészet templomai: Napóleon 200 2022 októberétől a hazai művészmozikban!